Bérszerelem

A szerelem elhomályosít...?

Segítség!

A nap már lemenőben,de a sugarai még mindig meleget "gyártanak".A kis fakunyhóban édesapám sürgött-forgott.Három éve már,hogy anyu nincs velünk,és apu egész jól hozzászokott,de azért az ő kedve sincs az egekben,ha édesanyám vonásait fedezi fel az én arcomban.A kis ablakunkon bámultam kifelé,és a falu már nyüzsgött.~Mint a hangyaboly..~Érdekes volt figyelemmel kisérni az embereket,és számon tartani,hogy kit hányszor látok.Geoff,a hentes már négyszer fordult meg a házunk előtt,és egyszer be is köszönt apunak.Mary,a kovács felesége eddig csak háromszor,de tudom,hogy lesz több is.Jonathan,a szomszédfiú,aki megjegyzem nem ronda,már ötször lovagolt el elöttünk,és minden alkalommal fel is nézett rám,mire én csak egy zavart mosollyal feleltem.Viszont ezek csak körülbelüli számok,mert jónéhányszor hívott apám,hogy segítsek neki valamit.Ugyan már tizenkilenc éves voltam,még mindig szerettem az erdőben lenni.És ha furcsállod,hogy miért ez tök normális,akkor elárulom,hogy azért közlöm,mert az unokatestvérem,Tiffany,a birodalmunk főhercegnője.Finnyás,és pletykás lány,de ettől függetlenül vannak jó pillanatai.És jártam már párszor náluk,tudom,hogy ott nem szeretik az erdőt...csak a csicsás holmikat.Fárasztó,tudom,tudom.Most meg az érdekel,hogyha az unokatestvérem a hercegkisasszony,mi miért vagyunk "szegény" család?Hát,amióta édesanyám meghalt,Tiffanyék nem támogatnak minket,mert így már nem számítunk családtagnak.Furcsa,nemde?Apukám sajnos nem nagyon bírja már az adózást,és a házinkónk is rozoga.Terveztem,hogy fellovagolok Tiffanyék kastélyába,hogy beszéljek a bugyuta fejükkel.A nap immár végleg lement,s sötétség borult a kis falunkra.Mindenki elcsendesedett,s még láttam,ahogyan leoltják a gyertyákat.Egy megkönnyebbült sóhajjal feküdtem be az ágyamra,s magamra húztam a paplant..Rámköszöntött az édes álom.Vagyis,csak azthittem,hogy édes..keserű volt,hisz az álmom édesanyámmal volt kapcsolatos.Zihálva ébredtem volna,ha az álmom nem vált számomra kedves témára.Próbálkoztam a visszaalvással,de ekkor...hirtelen egy kéz terült a számra,és erősen rányomták,hogy nyikkani se tudjak.Szemeim kitágultak,és rémülten próbálkoztam kiszabadulni,hogy kikaparhassam a rámtörőm szemét.Kezébe haraptam,mire csak "felmorrant",egy pillanatra emelte el a kezét,de az idő alatt nem tudtam megszólalni,mert újra rányomta a kezét a számra.Erősen zihálni kezdtem,megrémültem.Kapálózni kezdtem,mire lefogta a kezeimet.Talpra állított,és erőszakosan az ablakomhoz vezetett.Lábaimat átemelte a párkányon,és előre lökött.Azt hittem,itt a vég...Szemeimet behunytam,amúgy sem láttam volna semmit.Összekuporodtam,mint egy zsák,és csak zuhantam.Zuhantam,és mintha megállt volna az idő.Emlékképek villantak fel az elmémben.Amikor édesanyám járni tanított.Apával halászni mentünk.Először ültettek lóra.Tiffanyval való első találkozásom.És anya temetése...Ezen kívül rengeteg kép villant be,és egymásodperces ideig sem tartottak,egyiket követte a másik.Ebből csak az zökkentett ki,amikor valami,illetve valaki hirtelen megfogott.Sok ideig még nem nyitottam ki a szemem.Ha meg is haltam,remélhetőleg anyával találkozom.De akkor mi lesz apával?Ha meg nem haltam meg...erről már nem gondolkozhtattam,mert mielőtt kinyithattam volna a szemem egy kendőt kötöttek össze a fejemen.Ledobtak valahova,de tudtam,hogy nem a föld az.Nem küzdöttem már,felesleges.Hisz,tudtam,hogy többen vannak.Hallottam még egy-két gunyoros röhögést,de inkább a falnak (?) kucorodtam,és halkan pityeregni kezdtem.Legszívesebben segítségért kiabáltam volna,de nem tehettem.Most talán még van esélyem az életben maradásra.Több férfihangot tudtam megkülönböztetni,de egyik sem csengett ismerősen.Az sem érdekelt,miről beszélgetnek.Úgysem tudnék már menekülni.Lehet,hogy negatívnak tűnök,de képzeld magad a helyembe,és akkor alkoss véleményt rólam....Hangos nyerítést hallottam,prüszkölést.Egyértelműen lovaskocsin vagyok.Hangos csattanás és nagy lendülettel elindulunk.Bizonyára ostor...szegény lelkek.Ordibálás,majd a lovak hirtelen vágtába ugrottak,és még hallottam a falusi ember ócsárolását,hogy nem tudnak aludni.~Milyen rossz lehet nekik....~Halkan sóhajtottam egyet.A kendő már lassan kezdett átázni a könnyeimtől.Nem tudtam mi tévő legyek.Lehet,hogy az imént már lemondtam a szabadulás lehetőségéről,ettől még akarva-akaratlanul gondolkozik mindenki,azon,hogy hogyan szabadulhatna.Mert nem hiszem az az elrablóim jó szándékkal tették,amit tettek.Mivel nem tudtam hova visznek,merre tartunk,és még azt sem,hogy kik raboltak el,elég előreláthatatlan,vagy inkább előrelátható a múltam?Az út zötyögős volt,bizonyára már az erdőben voltunk.Jól meg tudtam határozni,hogy kelet felé tartunk.Éreztem az arcomon,ahogyan a nap felmelegíti,hisz egész este egy szál ruhában ültem,és a könnyeim az éj alatt hideggé áztatták a kendőt.Kezeimet hátul összekötötték,tehát tehetetlen voltam.Az éjjel nem aludtam semmit,hisz ki tudna,ha elrabolták,és senki sem tud erről?Apa!Te jó ég!Mi lesz vele,ha reggel meglátja,hogy eltűntem?!Egyedül marad.Nem lesz...senkije.Gondolkoztam,rengeteg dolgon.Volt időm.Ismét megeredtek a könnyeim..míg végül,elnyomott az álom...