Bérszerelem

A szerelem elhomályosít...?

A panzió heves látogatója

Ahogy lassan ébredezni kezdtem felnyíltak a szemeim.Persze elég kómásan nézhettem ki,mert elég rosszul voltam.Még arra sem ébredtem fel,hogy a titokzatos fiú,akinek még a nevét sem tudom,elhurcolt a rémes padlásról.Bizonyára sokat vágtázhattunk,de ezt nem tudom pontosan.Az első amit megláttam a kusza hajú fiú volt,aki éppen fel és alá járkált.Ahogy meglátta,hogy szemeim kinyíltak,az ágyamhoz (?!) viharzott.Arcán aggodalmat mertem felfedezni.

-Jobban vagy?-pillantott rám.Tekintete nem volt megnyugtató,de a szívem dübörögni kezdett.Most figyelhettem meg először igazán.Torkomat megköszörültem,majd a padlóra néztem.

-Igen..-hangom halk,és élettelen volt.

-Egyél.-tolt elém egy tál meleg levest.Még gőzölgött,valószínüleg nem rég készült.Kérdőn pillantottam rá.-Húsleves.Nem kell tartanod a mérgezéstől.-most már némi szórakozottságot is találtam rajta.

-Milyen jókedved van "nemmondomelanevem"srác.-nyöszörögtem neki,és hangomban volt némi gúny is.

-Komolyan nem tudod ki vagyok?-kérdezte,miközben lassan szürcsölgetni kezdtem a levesem.Megráztam a fejem,mire felsóhajtott.-Floyd.Legyen elég ennyi.

-Furcsa neved van.-szólaltam meg,miután elgondolkoztam a nevén.Megvonta a vállát.-Hol vagyunk?-kérdeztem,és körbepillantottam.

-Valami panzióban...-vont vállat ismét.

-Ha nem ismered a környéket miért ide hoztál?Különben is...miért segítesz?-tekintetem eszelőssé vált,már amennyire a gyengeségem engedte.

-Nem segítek.Egyszerűen nem szeretem,ha ok nélkül gyilkolnak meg valakit.És ez a valaki te vagy.Szóval elhoztalak onnan,hogy ne tudjanak.Vágod?-nézett rám.

-Ezt hívják segítségnek.-vigyorodtam el,de kívülről csak egy mosolnak látszott.

-Én soha nem segítek senkinek.-rázta a fejét.Ekkor kopogtattak.Mindketten az ajtó felé kaptuk a fejünket,ami hamarosan ki is nyílt,és egy szőke hajú lány dugta be a fejét.

-Halihóó.-vigyorgott teliszájasan,de amikor meglátott engem,csak egy meglepett fintor maradt a naaagy mosolyból.-Ez meg ki?-kérdezte undorral Floydtól.-Mindegy is!Reese azt mondta megszöktél,ha megszöksz én is jövök veled!-vigyorgott újra.A fiú jóideig nem szólt semmit,majd dühösen fordult a -számomra- undok és goromba lányhoz.

-Millie.-szóval így hívják.-Nem.Jössz.Velünk.-mondta szépen lassan szótagolva a csajnak.-És különben is.Honnan tudtad,hogy itt leszek?-nézett furcsán "Millie"re.Nekem még csak hozzászóláslehetőségem sem volt.

-Akkor ezzel szöksz meg?-bökött rám undorodva,mint egy vegetáriánus ember a húsra.-Óó,tudtam hogy ilyen lepukkant helyen leszel.-mondta vigyorogva és a sarkán kezdett hintázni.

-Pápáá.-mondta Floyd miközben kihessegette a lányt.

-Nem dobhatsz így ki!-ordibált az ajtó előtt.-A barátnőd vagyok!-hangja rikácsoló és fülsértő volt.

-Bocs.-fordult felém.-Amióta a nagybácsim befogta a munkába,velem kell járnia...-vont vállat.Nem tudtam megszólalni a lepettségtől.

-Mi..milyen munkába?-csak ennyit kérdeztem.

-Majd elmesélem.

-De a múltkor is ezt mondtad!-ripakodtam rá,persze amennyire a szervezetem engedte.Felsóhajtott és leült az ágyam szélére.

-Jó,akkor elmondom.Bérgyilkos vagyok,eddig érhető?-nézett rám ismét komoran.Ugyan gondolhattam volna,hisz ő rabolt el,de a szám mégis tátva maradt a csodálkozástról és meglepettségtől.Floyd az állam alá nyúlt,és becsukta a szám.(>.<)-Akkor igen.-tisztázta.-Nos,vége.-mondta és felpattant.

-Állj!Te azért kapod a pénzed,hogy másokat megölj?

-Nem,ez nem így van.A nagybácsim,Reese kapja a pénzt ezért.Én csak elvégzem,de nem kapok a jutalomból.

-De hát ez igazságtalanság!-horkantam fel.Akármennyire meg voltam hökkenve a munkája hallatán,ez éppen jobban lekötött.

-Mondd el neki,és nem kell rajtad "segítenem".-mondta gúnyosan,és szerintem az én szavaimat idézte.Sőt,biztos!Morcosan pillantottam rá,már valamennyire visszanyertem az életerőmet.

-És..ez a Millie is bérgyilkos?-haraptam az alsó ajkamba.

-Nem.Ő csak felderíti a terepet,és megszabadul a...tudod.-~Dejó!...~Felsóhajtottam.

-Szerintem legközelebb az én tudodomtól fog megszabadulni...

-Ugyan!Amíg velem vagy nem eshet bántódásod.-ezek szerint nem becsüli a lányt.Eléggé nem...

-És..-nyeltem egyet.-Meddig leszek veled?-a kérdésemre csak megvonta a vállát.A következő másodpercben rémülten ugrottam az egyik sarokba,hisz egy borosüveg törte be az ablakot,és majdnem eltalált.

-Ezt neked te féreg!-üvöltözött lentről valaki,és erős sejtésem volt,hogy kicsoda...

-Mennünk kell.-mondta és a csuklómnál megragadva elhúzott az ajtó felé.Gyorsan szeltük a lépcsőket,és a hátsó udvarra értünk.Floyd felpattant a szürke ménjére és kérdőn nézett rám.-Kényelmetlenkedjünk egy lovon,vagy még ma választasz egyet magadnak?-forgatta meg a szemeit látványosan.

-De az nem lopás?-erre csak gúnyosan rámvigyorgott.

-De okos itt valaki!-szúrósan pillantottam rá,majd egy nyugodt sárga kancát választottam.Ahogy felpattantam rá,máris vágtába ugrott.~Talán mégsem olyan nyugodt?~Floyd gyorsan elkapta a kantárt,és megállította a lovat.

-Én megyek elöl.-csak ennyit mondott,de a szája sarkában láttam némi vigyort...