Bérszerelem
A szerelem elhomályosít...?
Hol vagyok?
"Futok.Az árnyak nem hagynak békén.Erősen zihálok,lihegek.A sok futás kimerít,és a félelem,rettegés megőrjít.A fenyves sötét zugából egy negyedik lép elő.Szeme vörösen világít,nem úgy mint a többinek.Talán ez lenne a főfőjük?Mindegyis,menekülnöm kell.A fák közt szlalmozni.Más lehetőségem nincs.De miért üldöznek?Mit akarnak?Pénzem,az nincs.Sőt,csak egy apám van.Senkim.Az unokatestvéremék kitagadtak minket.Ártatlan vagyok!Gondolataim szertefoszlanak,amikor egy árny megragadja a lábam,és a földre zuhanok.Az idő lelassul.Mintha több évszázadon kerestül estem volna a kemény tűpárnába.A fenyvesek "lehullatott" tüskéi mind végighasítotjáka könyökömet és az alkaromat.Valaki azonban felránt és alig nyithattam ki a szemem,nehezen feleszmélve egy ló hátán ülök Jon mögött.Erősen átkarolom és mélyen magambaszívom az illatát.Könnyeim viszont potyogni kezdenek a rémülettől...és akkor."
Felébredtem.Ki nem ébredne fel,ha egy nagy tál hideg vizet önteken rá.Levegőért kapkodva,zihálva pattantak fel a szemeim.A kendő már nem volt rajtam,és nem a lovaskocsin voltam.Az első amit tettem az a helyszín azonosítása volt.Poros,dohos szag lengte körül az egészet.Úgy tűnt,mint egy felbolygatott padlás.A kukoricás zsákok tárva-nyitva felvagdalva.A plafonról nem egy pókháló csüngött lefelé,és némelyiken még egy jó termetes pók is ücsörgött.A fapadló nyikorgott,és az egerek sem voltak jelen...nem hiszem,hogy macska járt erre...Az egyetlen ablak betörve,és a szilánkok könnyen felsérthetik az embert...Előttem viszont csak egy nagy bakancsos láb állt,és lassan felpillantottam a láb tulajdonosára.Haja feketés volt,kusza,és felfelé ágaskodott.Szemei kékeszöldek,viszont gorombán pillantott rám.Felugrottam,egyenesen neki,hogy kiszúrjam a szemét...de gyorsabb volt,és elkapta a kezeimet.És a másikban pedig egy tőrt tartott,amit a nyakamhoz emelt.
-Csend legyen,vagy véged.-mondta hidegvérrel,mégis agresszívan.Ismét sírni kezdtem,de mostmár nem fogtam vissza magam.Elengedte a kezeimet,és lehajított a földre.Elindult lefelé.
-Ki vagy?-tettem fel egy olyan kérdést,amire szerintem mindig válaszolni kell,minden körülmény között.
-Tudod te azt.-csak ennyit mondott,és ott hagyott.Kérve pillantottam rá,de nem foglalkozott velem.Honnan tudnám,hogy ki ő?Soha nem láttam,és nem is emlékszem rá,bármennyire kutatok az emlékeim közt.
-Hol vagyok?-kiabáltam még utána,de nem hiszem hogy hallotta,mert nem válaszolt.Vagy csak szándékosan engedte el a fülem mellett.Az ablakhoz kúsztam,mivel a lábaim össze voltak kötve.Kikukkantottam rajta,de a padlóra hullott szilánkdarabkák beleálltak a tenyerembe,ami nem is olyan sokkal később vérezni kezdett.Kétségbeesetten néztem a tenyeremre,ami már vérbeúszott.A kinti világ rideg volt.Semmi más,csak fák vették körbe a kis házat,ahol ezek szerint voltam.Lassan világosodott,valószínüleg hajnal lehetett.Lentről beszélgetést hallottam,inkább a fülelésre koncentráltam.
-Mi az hogy nem tudja ki vagy?!-idős hang volt,rekedtes,mégis félelemkeltő,és egyértelműen férfihang.
-Nem tudja ki vagyok.Nem ismer meg.-ez a hang ismerős volt,bizonyára azé a fiúé volt,aki az imént itt volt.
-Az meg hogy lehet?Ott volt a helyszínen!-pöfékelt az idősebb.
-Lehet,hogy összetévesztettük valakivel.-szólalt meg ismét a fiú.
-Lehetetlen!-mordult fel az idős.Többet nem hallottam,csak idegeskedő szitkozódást,és közeledő lépteket.Majd az ajtó nyikorogva kinyílik,és a fiú jelenik meg mögötte.
-Ki vagy te?-kérdezte kicsit sem kedvesebben mint amikor nemrég láttam.Nyeltem egyet és válaszoltam.
-Én is ezt kérdeztem tőled...-mondtam halkan.
-Válaszolj!-közölte és ismét a tőrével fenyegetőzött.
-Amber...Amber Wade...-mondtam gyorsan.
-Hazudsz.-jelentette ki fapofával.
-Miért tenném?-pislantottam rá.Megvonta a vállát.
-Hogy ne öljünk meg.
-Miért,olyat tettem amiért halál jár?-kérdeztem és ismét a könnyeimmel küszködtem.
-Szemtanú voltál.-közölte,de én semmi ilyesmire nem emlékszem.
-Én otthon segítem apámat.Ha megyek is valahova,akkor..nem oda,ahol sok ember van.-haraptam az alsó ajkamba.
-Valóban?-most először láttam az arcán,hogy egy kicsit hisz nekem.Bólogattam.-Akkor ha nem oda "ahol sok ember van"-ismételte el a szavaim egy kis grimasszal.-Akkor hova mész?-komolyan pillantott rám,de ez még mindig ellazult vonásoknak mondható,ahhoz képest,ahogyan eddig nézett rám.Mielőtt válaszoltam volna egy kicsit hezitáltam és ezt észre is vette.-Ne hazudj.-ingatta meg a fejét.
-Az...az erdőbe.-mondtam és a földre pillantottam.Kiröhögött.Egyszerűen felnevetett.-Nem hiszel nekem,igaz?
-Nem.A főhercegnő miért járna az erdőbe?-vigyorgott rám gúnyosan.
-Hogy kicsoda?-pillantottam rá elkerekedett szemekkel.
-Tiffany főhercegnő.-mondta ki újra az unokatestvérem nevét egy gúnyos grimasszal.
-Én nem ő vagyok!Tiffany az unokatestvérem!-gúnyosan mosolyogva rámpillantott.
-Ha nem te vagy Tiffany,akkor ő hova rejtőzött?Vissza a kastélyba?-hangja semmit sem változott.
-Ki sem mozdult onnan!-ripakodtam rá,amit sajnos nem kellett volna.Észrevette a sebes kezeimet,megfogta,és erősen megnyomta.Puszta kézzel.Azt hittem,hogy ott fogok megpusztulni a kíntól.
-Mit mondtál?-vigyorgott rám,de éreztem,hogy nem szokott hozzá,hogy üvöltöznek vele.
-Azt.-nyeltem egyet.-Hogy ki sem mozdult onnan.-ismételtem meg,de most már alázatosabb hangnemben.Erre csak egy vigyorral felelt,és nem kínzott tovább.Felsóhajtott.
-Hiszek neked.-mondta kicsit idegesen.
-És ez baj?-néztem rá,mert látszott,hogy nem boldog.
-Neem.-elkezdett fel és alá járkálni.-Csak nem hiszem,hogy a nagybácsim hinne nekem...-hangja nem csengett túl boldogan,és még a gúnyt sem hallottam benne,amit eddig soha nem nélkülözött.-Azt gondolja,te vagy Tiffany,és meg akar ölni.-szemeim elkerekedtek,és nem hittem a füleimnek.
-Micsoda?De miért?-kérdeztem rémülten és döbbenten.
-Később elmagyarázom,most mennünk kell.-mondta sietősen,és hozzám lépett.Arcán rémületet láttam.Eloldozott,és talpra állított.Hálásan pillantottam rá,reményérzetem rámadt,és egy kis bizsergés is társult hozzá.Gyenge voltam,már több mint egy napja nem ettem,így talán ájultan esem a földre,ha el nem kap,és ölbe nem vesz.Az ablakhoz lépett.Kinyitotta,majd füttyentett kettőt.Patadobogást hallottam.Majd adrenalinlöketet kaptam,mint kiderült zuhantam.Persze nem sokáig.Felültetett a lovára,majd felült a nyeregbe mögém.Én a nyereg előtt ültem.De mivel nagyon rosszul voltam,elájultam,és hátraestem..pont az ölébe...